Nemcsak a gazdasági válság sújtja a népet, hanem a lelki válság is, eltűnőben az értéktisztelő magatartás, a példamutató önzetlenség. A statisztikák szerint fokozódik a családon belüli erőszak, nő a lopások és az adócsalások száma, dívik az alkoholizmus. Hová tűnt az idő, amikor az ifjú illedelmesen átadta helyét az öregnek az autóbuszon, vagy az iskola folyosóján a diák a falhoz lapult, amikor átvonult előtte a tanár?
Az ősök egykori fészkébe hívták találkozni a Nyakas nemzetség leszármazottait, a fenyőkúti kultúrotthonba, itt közel százhúszan gyűltek össze a rokoni találkozóra. Soha ennyi Nyakas még nem volt az ősi birtokon, mint múlt hét szombatján.
Nyárádszereda új, főtéri arcot kapott. Állítólag az RMDSZ révén. Markó Béla személyesen avatta fel. Ő vágta el a szalagot, ő mondta a beszédet és ő szorított kezet azokkal, akik közelébe kerültek. Nem verték le a helyet.
A parkban szinte 3 méterenként található egy szemétkosár. Pontosabban a főteret uraló, elnyomó szemétláda-rengetegnek lett egy szép parkja, ahová embermagasságú hulladéktárolókat helyezett az RMDSZ. Méregdrágán. Sokak szerint ezek őzetetőkre hasonlítanak. Később fedeztem fel, hogy az etetőerdő hasonmása máshol is megjelent. Ott, ahol az RMDSZ hasonló pályázatokat nyert. Bűzlik a dolog. Ennyire szemetelős nemzet lettünk?
A Nyárádmentének szüksége lett egy hulladék-feldolgozóra. Meg is épült Ákosfalván. Óriási RMDSZ-felhajtással. A Nyárádmente felső fertálya e csoda előtt Marosvásárhelyre szállíttatta összegyűlt, házi szemetét. Miután az ákosfalvi szemétkezelő elkezdett működni, a szemeteink útja a Nyárádmente alsóbb tája felé kanyarodott. Jóval bonyolultabb és drágább módon. De már megszoktuk, hogy mind többet kell fizetnünk ugyanazért. Azt azonban nem szoktuk meg, hogy hülyének nézzenek minket. Az új szolgáltató állítólag szép kis jövedelemre tesz szert az újrahasznosításból. S akkor miért fizetünk mégis többet? S miért tapsolunk szalagvágáskor?
A körforgalom olyan forgalomszervezési megoldás, amit főleg nagy forgalmú, vagy veszélyes kereszteződésekben alakítanak ki. Előnye, hogy lelassítás nélkül nehezen lehet áthaladni rajta, illetve csak egy irányba kell figyelni a behajtásnál. Egy ilyen jó kezdeményezés borzolja most a székelyudvarhelyiek kedélyét, joggal, ugyanis olyan csillagászati áron készítik, amelyet nem tudnak megemészteni a város polgárai.
Július közepe van. Délután 3 óra. Dologidő, ahogy mondják errefelé, azok a dolgos emberek, akik ilyenkor a mezőn hajladoznak. Makfalván, Hármasfaluban, Csejében avagy Abodban. Abban a községben, ahol csak Zsigmond Vencelnek nincs fontosabb dolga. Őt, mint a falu első emberét, itt és most egyetlen probléma foglalkoztatja. Hadd, lássuk, kitalálják, hogy mi? Talán az, hogy a takaros településen a rengeteg csapadék miatt, sok szorgalmas székely embernek nem lesz, amit kitegyen gyermekei elé az asztalra. Talán az, hogy a fizetések 25 %-nak az ellopása miatt, sok család kölcsönt kell felvegyen ahhoz, hogy téli gázszámláit kifizesse. Talán az, hogy számos nyugdíjas le kell mondjon fontos gyógyszereiről a megszorító intézkedések miatt.
A Kondorosi Csárda falujából érkező nemzettársam elég félszegen figyeli nyelvi „betyárkodásomat”. Tényekkel bombázom őt és szintén álmélkodó nagylányát, hogy „magánkőtt” csontkovácsként gerincüket egyenesítsem. Marosvásárhelyt Bethlen Gábor, Erdély magyar fejedelme emelte városi rangra 1616-ban. Legimpozánsabb történelmi épületei a Trianoni döntés előtt emelkedtek, Bernády György magyar polgármester építtette ezeket. Az sem mellékes, folytatom az utcai csipanyitást, hogy egészen a 2002-es népszámlálás időpontjáig, Székelyföld hajdani szép fővárosában az itt élő magyarok száma minden időkben meghaladta a “kakukkok” lélekszámát.
A globális felmelegedés okozta klímaváltozással is magyarázzák a torrenciális esőzések kialakulását a tudósok, és a megnövekedett páratartalom egyenlőtlen megoszlásával. Ádám Mózes mérnök viszont úgy véli, hogy nemcsak az említett okok említhetőek, hanem azt is észre kell venni, hogy a falvak határában egyre kevesebb a megmunkált, felszántott földterület, a kaszálókon pedig nagyon gyorsan és könnyen átfolyik a víz.
A jéghideg, és itt egy üdítőital neve következett, az igazi, hirdette a Magyarországról kapott, felfújhatós reklámlabda és gyermekként mindennek valami varázslatos ereje volt. Szomjaztuk a nap mint nap olvasott szöveg-kódolta nedűt és sóvárogva vártuk azt a pillanatot amikor – jó esetben kétévente – addig ihattunk a Margit-szigeti strandon, amíg a forintkvótánk éppen megengedte.
Aztán eme szlogen parafrazálásaként találkoztam jóval később a „Tusványos az igazi” jelmondattal és jólesően nyugtáztam, hogy tényleg ennek is megvan a varázsa, akárcsak ama gyerekkori élménynek. Ez az igazi, ez életérzés, más, mint a többi nyári tábor vagy szabadegyetem. Erre vártunk egész évben (most már csak egy évet). És jött menetrend szerint Anna-nap előtti héten, évről évre Bálványoson, majd Tusnádfürdőn.
Teljesen megdöbbentett, amikor azt hallottam, hogy egyes honatyák, „a nép választottjai” olyan törvényt akarnak alkotni, amely alapján a távfűtési költségek fizetésére köteleznék azokat a tömbházlakókat is, akiknek ehhez semmi közük. Arról van szó, hogy a közös részeken áthaladó vezetékek hőveszteségét kellene megtéríteni, valamint a lépcsőházakban, alagsorokban elhelyezett vezetékek, fűtőtestek melegét is azoknak, akik már rég nem igénylik a közös távfűtés örömeit. A lépcsőházakban már a Ceusescu-korszak idején leszereltették a fűtőtesteket, s véleményem szerint az alagsorokban pedig a szolgáltatónak lenne feladata elvégezni a szigetelési munkálatot és nem a lakóknak. Az is vitaható, hogy sérti-e tulajdonjogomat, ha esetleg áthalad a szobám falán egy másik lakrész vezetéke.
Májusi eső minden cseppje aranyat ér – mondogatta hetvennégyben nagyapám és élvezettel szemlélte a pajta ereszéből a napok óta tartó zuhogó esőt. Az aljban Bödölő Pista bá csűrjét éppen vitte az árvíz. Felsőbivalyröhönye lejtős utcáin gumicsizmaszárig érő sebes patak zúdult le, hitvány bakancsot, alsógatyát, csirkeborítót, tyúk- és macskatetemet tartalmazó hordalékával jelezte az alsóröhönyeieknek, hogy civilizált világból érkezett.
