|
Átalakulóban a rendszer – fenntartható a szociális háló?
Cseke Attila egészségügyi miniszter változtatna az egészségügyi biztosítási alapba befolyt összegek elosztásán, mert szerinte igazságtalan, hogy a pénzalap több mint 46 százalékát a kórházak fenntartására utalják ki, míg a háziorvosi rendszernek csupán 5,8 százalék jut.
A Háziorvosok Országos Szövetségének első konferenciáján Cseke a 2010-es évvel járó nehézségekre is figyelmeztette a szakembereket. – Fontos, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek következtében a román állampolgár úgy érezze, a rendszer közeledik hozzá, és a beteg tudatosítsa magában: ő áll a rendszer középpontjában – szögezte le Cseke. A miniszter hangsúlyozta: idén elsősorban arra fog törekedni, hogy átszervezze az egészségügyi rendszer finanszírozását, és véget vessen a pénzalapok elpocsékolásának. Ez azért is szükséges, mert csődközelbe kerültek a háziorvosok, hiszen tavaly 40 százalékkal csökkent a háziorvosok finanszírozására fordítható pénzalap. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon sok rendelő a csőd szélére került. Több helyen felmerült, hogy megsokszorozódott a teher a sürgősségi ellátáson, ezért a háziorvosok számos feladatot átvállalhatnának a kórházaktól. Például hétvégeken a sürgősségi rendelést.
A székelyudvarhelyi önkormányzat képviselői ebben a kérdésben megbeszélést javasoltak a háziorvosok és a kórház vezetősége között. Természetesen az ideális az lenne, ha az egészségügyi alapból a családorvosok több százalékot kapnának, de 1999 óta, amikor az ágazatban elkezdődött a reform, soha nem sikerült elérni ezt a szintet. A legtöbb eddig kilenc százalék volt, de a tavalyra ez is 5,8 százalékra kopott.
A biztosító nem fizet
A fenti kijelentés immár nem csupán autós karambolok esetén hangozhat el úgy, hogy megfagyjon ereinkben a (maradék) vér, hanem újabban kórházi kezelés esetén is. Egyre gyakrabban. A poliklinikai (járóbeteg) kezelés gyakorlatilag megszűnőben van – mert a biztosító nem fizet.
De ha kórházi kezelésre szorulunk, akkor sem fizet mindent a biztosító. Biztosító úr ugyanis már csak ilyen: rosszul fizető. Nem mindig célravezetők az extrém példák, én mégis ezeknél maradok: teszem azt, a jó egészségnek örvendő, 40 éves Józsi, aki már több mint 20 éve fizeti az egészségbiztosítási járulékot, bemegy egy kis vágott sebbel a kórházba: azon kívül, hogy a zsebében ott kell lapulnia a hálapénznek, immár kötszert is vinnie kell. Nem, a takarót az ágyra még nem. Az a következő állomás.
Az egészségügyi hozzájárulást pedig kötelező leperkálni. Kapni azonban lassan semmit sem kapunk érte. Mert fizetni kell a gyógyszerért, a röntgenért, a laboratóriumi vizsgálatokért. A műtét elvileg még ingyenes – de oda meg a zárt boríték kell. A rendszer állítólag „méltányossági alapon” működik, vagyis a befizetők pénzéből kell finanszírozni a gyermekek, a szociális, valamint munkanélküli segélyen lévők egészségi ellátását is. Ez utóbbi két kategóriában pedig egyre többen vannak… Nos, rendben, de ha a rendszer ennyire „döglődik”, akkor lehetőséget kellene teremteni – akárcsak a nyugdíjalap esetén – a magánszektor belépéséhez.
A feketeleves pedig még hátra van: a nyártól a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerülnek át a kórházak. Az önkormányzatoknak pedig nincs pénze. Vajon hány kis kórház fog bezárni? (Csak Hargita megye viszonylatában: a keresztúri, szentegyházi, gyergyói kórháznak lőttek???). Meddig romolhat még az egészségügy helyzete? A fizetőképes lakosság szkepticizmusa nő, mert azt látják, a pénzbehajtás fokozódik (már nem csupán az alapjövedelem, hanem a mellékkeresetek után is be kell fizetni az egészségügyi hozzájárulást), az ellátások minősége viszont romlik, s mindenhol zsebbe kell nyúlni. Első hallásra embertelennek tűnik az amerikai módszer, de lehet, hogy itt is csak az lesz életképes, mert a szociális háló nem lesz fenntartható. Tehát: akinek van pénze, kezelik, aki nem … megdöglik.
Deficit a Hargita megyei egészségügyi pénztárnál
Nem változtatja meg a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár helyzetét, hogy júliustól a helyi önkormányzatok hatáskörébe fognak tartozni a kórházak, mert az orvosokkal kötik ezután is a szerződést, sőt hatékonyabb lehet a kórházaknál a munkaszervezés, közölte lapunk kérdésére válaszolva dr.Vargyas Lehel igazgató. Az idei költségvetési összegek még nem ismeretesek, a tavalyi bevétel 153.439.550 lej volt, a kiadás viszont 177.867.440 lej. Tudni kell, hogy a bevétel megyei szinten nem elegendő, a költségvetési hiányt a központi alapból pótolják. A gazdasági válság ellenére 2009-ben, Hargita megyében nem csökkentek a bevételek az előző évhez viszonyítva. Az orvoshiány nem érinti közvetlenül az Egészségbiztosítási Pénztár tevékenységét, de a kórházakét igen, ezért mielőbb kedvező feltételeket kellene teremteni a fiatal orvosoknak itthon, hogy ne más megyében vagy külföldön vállaljanak munkát, hangsúlyozta az igazgató.
Néhány konkrét eset
Oda jutottunk, hogy az állami kórházakban is szinte olyan magas összegeket kell fizetni egy-egy műtétért, mintha magánklinikán feküdnénk. Jól bevált gyakorlat szerint a betegek „megsúgják” a frissen érkezőknek, hogy miért mennyi hálapénzt illik fizetni, nehogy sértve érezze magát az orvos. Marosvásárhelyen már az elővizsgálatok idején az orvosok szemrebbenés nélkül közlik, mennyi pénzért veszik kézbe a szikét. Egy szívműtétért, műforgó-beültetésért, 2500-3000 lejt, gyomorműtétért 1500-2000 lejt kérnek, stb. Egyik ismerősöm meglepődve tapasztalta, hogy székelyudvarhelyi orvosi küldőcédulával rendelkező 16 éves gyermeke térd-műtétének értékét egy marosvásárhelyi orvos 800 euróban, a másik pedig 600 euróban határozta meg.
Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Zsidó Ferenc
|
