|
Amikor a céltábla visszalő |
|
Írta: Jakab Lőrinc
|
|
2010. február 01. hétfő 09:42 |
A legtöbb hazai magyar lap, tisztelet a kivételnek, kesztyűs kézzel nyúlt hozzá a marosvásárhelyi Guşă-szobor ügyéhez, s a kínos hallgatás csak az MTI néhány kishírének hatására tört meg itt-ott. Röviden annyi történt, hogy tavaly ősszel a vásárhelyi önkormányzat RMDSZ-frakciója egy emberként megszavazta azt a tanácsi határozatot, melynek értelmében szobrot állítanának az 1989-es temesvári vérengzés egyik elrendelőjének.
Tették ezt a tulipános tanácsosok állítólag alkuként, egy majdani Sütő András-szobor fejében. A hír hallatán többen felkapták a fejüket és a vizet, a frakció pedig lázas magyarázkodásba kezdett, melynek során csodálatosabbnál csodálatosabb marhaságok látták meg a nap világát. És persze elkezdődött a futkorászás fűhöz, fához, prefektushoz, semmisítené meg a határozatot, aki nyilván jót röhögött a markába, és azt mondta: teccettek volna nemmel szavazni. Közben az EMNT nevében harcba szállt Kincses Előd ügyvéd is, de a határozat felfüggesztését a Maros megyei törvényszék elutasította. Szóval egyelőre itt áll az RMDSZ évek óta porrálőtt bástyája, Marosvásárhely egy Guşă-szoborral és egy Sütő-szobor nélkül, hiszen ha a másik fél horribile dictu nem tartja be az alkut, akkor annak is lőttek.
Az RMDSZ tanácsosok magyarázkodása – élükön Benedek István frakcióvezetővel – nem szánalmas, hanem röhejes. Arra, hogy szegény tanácsosok nem is tudták szavazáskor, ki volt a vitéz tábornok, Benedek rátett egy púpozott lapáttal: ő a forradalom idején nem olvasott, nem tévézett. Igen, neki maszekolnia kellett a kórházban, patikát és magánrendelőt akart nyitni, le kellett cserélnie a Daciáját BMW-terepjáróra, tehát a vak is láthatja, nem volt ideje követni az eseményeket. Már csak egy nyitott kérdés maradt: ha ezek az urak ennyire elfoglaltak és tájékozatlanok, mi a túrót keresnek abban a tanácsban?
Jakab Lőrinc
|
