Annak az országnak a vezetői hoztak ilyen döntést, amely a múlt században lakosságának közel kétharmadát elveszítette. Mely állam népessége évente egy kisvárosnak megfelelő lélekszámmal apad. S csak a betelepülők és a cigánygyermekek számának növekedése miatt nem esik 10 millió alá. A radikális intézkedés erősíti azt a nézetet mely szerint: „Az ember semleges lényként jön a világra, és mindenkinek alapvető joga, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját, az utódok létrehozásának pedig nem egyetlen útja a hagyományos házasság.” (MNO)
Minden ország úgy teszi magát tönkre, ahogyan kedve tartja. Arra azonban könyörögve kérem minden erdélyi magyar honfitársamat, ne majmoljuk mindazt, ami Nyugat felől beáramlik. Még akkor se, ha politikusaink így teszik.
Ne érdekeljen bennünket az, hogy erdélyi magyar vezetőink nagy része ezekkel a nemzetelásókkal kormányülésezik, őket invitálja kongresszusaira, vagy a hozzájuk közel álló kiadványokban osztja nekünk a szürkeállományt. Egészséges erdélyi magyar neveltetésünkkel álljunk ellent ezeknek. Gondoljunk csodálatos népmeséinkre, amelyekben mindig a csavaros eszű legényke, a legkisebbik királyfi, vagy az ágrólszakadt szegénylegény nyeri el a szépséges királyleány vagy árva lány kezét. Sohase egy másik fiú kegyeiért küzd meg a hős, sohase őt választja élete párjának élete végéig. A hagyományos anya-apa családmodell tönkretétele végzetes lehet az erősen fogyatkozó erdélyi magyarság számára.
Ősi szokásainkra, ápolt, hagyományos családszeretetünkre, gyerekimádatunkra alapozzunk. Ha ekképp cselekedünk, Erdélyben nem történhet meg, hogy Pistikét, megkérdezik az óvodában:  – Pistike, mi leszel, ha nagy leszel? Mire ő rövid gondolkodás után rávágja:  – Még nem döntöttem el: örömlány, homoszexuális vagy transzvesztita.

Csíki Sándor