A jéghideg, és itt egy üdítőital neve következett, az igazi, hirdette a Magyarországról kapott, felfújhatós reklámlabda és gyermekként mindennek valami varázslatos ereje volt. Szomjaztuk a nap mint nap olvasott szöveg-kódolta nedűt és sóvárogva vártuk azt a pillanatot amikor – jó esetben kétévente – addig ihattunk a Margit-szigeti strandon, amíg a forintkvótánk éppen megengedte.
Aztán eme szlogen parafrazálásaként találkoztam jóval később a „Tusványos az igazi” jelmondattal és jólesően nyugtáztam, hogy tényleg ennek is megvan a varázsa, akárcsak ama gyerekkori élménynek. Ez az igazi, ez életérzés, más, mint a többi nyári tábor vagy szabadegyetem. Erre vártunk egész évben (most már csak egy évet). És jött menetrend szerint Anna-nap előtti héten, évről évre Bálványoson, majd Tusnádfürdőn.
Huszonegy év, hosszú idő. Változik az ember, másként látja a világot. Különösen, ha már az elsőn is ott volt, mostanában pedig már gyerekekkel jár vissza. A naptárra nézek és örömmel nyugtázom hamarosan itt az idei Tusványos. Az igazi – gondolom – és átfutom a programot. Csomagolunk, és kisfiammal visszaszámolunk, már csak hármat alszunk és utazhatunk, mondom, de valami hiányzik a korábbi lelkesedésből, és folyton azon gondolkodom, mi is lett az egykori felfújhatós reklámlabdám sorsa?
„Nyílt lapokkal a 21. század nemzetpolitikájáról”, hallom nap mint nap a rádióreklámot és azon gondolkodom, mennyire teríthetik ki tényleg a kártyákat politikusaink Tusnádfürdőn. Újságíró lévén megragad szemem egyik programponton: „Hol van a Kárpát-medencei közszolgálati televízió és rádió?” Csakugyan hol? Létezik-e? Vagy ha igen, hol tart? – lenne talán a helyes felvetés. Netán földrajzilag gondolták? Lehet. Nekünk is van? Csakugyan? És tessék mondani, hol? – ha szabad így visszakérdezni. Mert a meghívott előadók tekintetében kétlem, hogy létezne. A kereskedelmi média törvényi szabályozásai szerint létrehozott pártrádió, illetve párttévé csak attól, hogy deklaráltan közszolgálati, még pártszócső marad, különösen ha a kötelező penzumként kiadják a munkatársaknak, mikor és kivel kell „anyagot” készíteni. Vajon ezekről a dolgokról is nyílt lapokkal fognak beszélni az illetékesek? Megtudjuk-e az Erdély FM projektigazgatójától, hogy milyen kritériumok szerint válogatják meghívottaikat? Netán arról is beszámol majd a Janovics Jenő Alapítvány elnöke, hogy milyen logika mentén sajátíthatja ki egy politikai párt az anyaországból érkező támogatásokat? Kissé már sok a kérdés, de még egyet engedjenek meg. Miért nincs lassan tizennégy évnyi kormányzás és kormányközeliség eredményeként Erdélyben államilag finanszírozott egésznapos magyar nyelvű rádió-, netán tv-adás? Csak kérdeztem...
Tovább böngészem a programot, és mit látok? Nyílt lapokkal, nyílt KMAT, azaz ülésezik a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács. Ez idáig rendbe is lenne, csakhogy ez esetben is néhány kérdés fogalmazódik meg bennem. Markó Béla megfigyelői státusban lesz jelen? Előfordulhat, így történt ez korábbi KMAT-üléseken a szövetség második vonalból delegált küldötteivel is. Ha viszont tagszervezet elnökeként kapott meghívást, jó lenne tudni, mikor vették fel az RMDSZ-t a KMAT-ba, illetve ha felvették, hogyan tehették ezt a legilletékesebb, azaz maga az RMDSZ tudta nélkül? Végül az sem érdektelen, hogy miért nem hívták meg az alapítók közül a Magyar Polgári Szövetség képviselőit, netán a jogutód MPP-t?
Ha igazán nyíltan játszunk, mindez kimondatik Tusványoson. Mint ahogy az is, miért kellett tavaly eltéríteni az eredeti útvonalról Orbán Viktor autóját? Ennyi kérdés után meglehetősen szkeptikusan várom az őszinte válaszokat.
Arra viszont határozottan emlékszem, hogy a reklámlabda egy idő után már nem hiányzott. Született viszont egy újabb, igen fogas kérdés – amit nekem kell megválaszolnom. Mit mondjak gyerekeimnek, az idei nyaraláskor miért kerüljük el a beharangozott Tusványost?
Jeney István
|